A tavalyi bejegyzést másolom ide is:
Andris múlt héten azzal állt elő, hogy készítsünk szaloncukrot. Gondoltam, ha ő kinézi belőlem, hogy tudok ilyet csinálni, akkor nem mondhatok nemet. Elő is kerestem egy régi ajándékba kapott receptet, meg nézelődtem kicsit a neten, és végül előálltam egy saját verzióval. Azt tettem bele, ami épp volt itthon, és csuda finom lett. Íme a csokis recept:
1) Először is föl kell forralni fél kiló cukrot 3 dl vízzel. Csak addig kevergettem, amíg föl nem oldódott a cukor, forrás közben már nem szabad! Addig kell rotyogtatni, amíg két ujjunk között 2-3 cm-es szálat nem tudunk húzni a szirupból, ez nekem kb. 15-20 perc forralást jelentett.
2) A forró lábost jéghideg vízbe állítottam, kicsit meglocsoltam a tetejét hideg vízzel, és megint békén hagytam egy darabig. Még langyosan beletettem 5dkg margarint és 10 dkg 70%-os csokoládét, és addig kavargattam a fakanál nyelével, amíg egész világos és sűrű nem lett. Nekem nagyon morzsás lett, úgyhogy löttyintettem hozzá még egy kis vizet.
3) Hagytam szikkadni kicsit (akár 1-2 napot is), aztán hurkát sodortam belőle, és fölszeleteltem.
4) Másnap (nem egyből, mert így könnyebb kezelni) Andrissal maradék csomagoló és gyűrt papírba becsomagoltuk. Nem vontam be csokival, mert úgy véltem, elég az, amennyi benne van.
Csináltam diósat is, akkor a csokis alaphoz tettem még 20 dkg diót, és kb egy evőkanál lekvárt.
Sőt, ma kipróbáltam egy kókuszos variációt: akkor csokit nem teszek a cukros masszához, csak 5 dkg margarint, meg úgy 10-15 dkg kókuszreszeléket. Ezt is hurkáztam, szeleteltem, és ezt fogpiszkálóval olvasztott csokiba is mártogattam. Olyan íze lett, mint a Bountynak, nem tudom, karácsonyig marad-e hírmondó belőle:)
Ui.: Maradt némi, de nem sok, és állandóan gyártottuk az utánpótlást. Úgyhogy idén eleve nagyobb mennyiséggel indítunk.
No comments:
Post a Comment